Márti az asztalon heverő mappát figyelte. Szerette volna elvenni, de a félelem megbénította. Belenézett az acélszürke szemekbe biztatást keresve. A férfi végül felemelt és kinyitotta...

Az első lapon egy fénykép szerepelt. Tibi meleg, barna szemei még a fényképen át is erőt adtak Mártinak. A kép felé nyúlt, de a férfi elhúzta előle. Kaján vigyorral nézett vissza rá. Becsukta a dossziét és kisétált a szobából. A Mártit tartó másik férfi engedett a szorításon és leültette őt az egyik székre. Végigsimította a hosszú, barna nedves női hajat és a másik, szék felé indult.Leült és Márti szemébe fúrta a tekintetét. Mogyoró színű szemei kedvesnek tűntek. 

-Nos, kedves Márta. Gondolom tudja, hogy miért hoztuk ide. Azt hittük, mindenkinél okosabbak vagyunk. Megvezethetünk mindenkit. Kémnőnek éreztük magunkat? Tudja micsoda maga? Egy olcsó kis nőcske, aki a pitiáner kis céljai miatt bárkivel ágyba bújik. Újházi elvtárs irodájában ott a válasz. Ha még mindig akarja a válaszokat gyerünk, akár oda is vezetem. Mit gondol, mit fog szólni a maga Tibikéje, ha megtudja, hogy az egész apparátus ágyát megjárta már? Eddig sem törődött magával! Hagyja abba ezt az őrült kutakodást. Maga csak annyit tudhat meg, amennyit mi engedünk. Elszórjuk a morzsákat és figyeljük ahogy követi őket. Nevetséges! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.