Izgatottan olvasta a sorokat. Döbbenetes volt látni saját, kiterített életét. Képeket is tűztek az egyes lapokhoz. Az első képen Matrózblúzban áll a ballagáson. A kezében lévő óriási csokor takarja gömbölyödő nőiességét, de az   arca naivitást tükröz. Úgy mosolyog vékony ajkaival, mintha éppen nem is a biztonságból sétálna át a valódi élet állandó káoszába. A munkája addigra el volt intézve a hivatalban titkárnőként apja közbenjárásával, aki jóbarátja volt a járási KISZ-titkárnak. a képhez csatolták érettségi bizonyítványának másolatát. A következő bejegyzés első munknapjáról számol be. Leírták kivel találkozott, kit ismert meg, kivel hogyan viselkedett. El sem tudta képzelni honnan származnak az információk. Egészen belefeledkezett az olvasásba, lábai elgémberedtek és alig hallotta meg a közeledő lépéseket...

sietve felkapta a mappákat és a kiszóródott papírokat, majd eloltotta a lámpát és elrejtőzött a szekrény mögött. Ahogy ott állt úgy érezte, hogy még a szíve ritmikus dobbanásai is olyan hangosak, hogy az egész épületben hallani lehet. A lépések zaja egyre közelebbről hallatszott, majd abbamaradt. Hallotta, ahogy valaki lenyomja a kilincset. Szerencsére eléggé előrelátó volt ahhoz, hogy magára zárja az ajtót. Dörömbölni kezdtek. Olyan erővel ütötték az ajtót, hogy Márti biztos volt benne, hogy nem a hajlott hátú öreg portás próbál bejutni hozzá. Tudta, hogy nincs menekvés, rájöttek mit tett. A dörömbölés azonban ahogy kezdődött, egyik pillanatról a másikra véget is ért. Nem értette mi történhetett. A szekrény mögött maradt és várt, amíg nem hallotta a távolodó lépések zaját. Akkor a kulcslyukon próbált kilesni, de csak sötétséget látott. Gyorsan átgondolta a helyzetet és arra a következtetésre jutott, hogy egyetlen lehetősége van a menekülésre. Kinyitott az ajtót, olyan lassan fordítva el a kulcsot, amilyen lassan csak tudta. Kisurrant és visszazárta az irodát. Lélegzetvisszafojtva fülelt. Nem hallott lépéseket semerről, így elindult a férfimosdó felé. A nőit nem találta elég biztonságosnak. Benyitott, elbújt egy fülkében és várt. Az éjszaka csendjében hallotta, hogy autók parkolnak be az ablak alá. Attól a perctől tudta, hogy minden elveszett. Összekucorodott a fülke sarkában és zokogott. Hallotta ahogy nyílik az ajtó és legalább 10 ember nyüzsögve belég az épületbe. néhány perccel később villany gyúlt a mosdóban és két cipő jelent meg a fülke ajtaja előtt. Valaki feltépte a bereteszelt ajtót és felrángatta őt a földről. Márti a könnyein át nem látott vonásokat, csak elmosódott foltokat, a fény belevájt a szemébe és az erős karok úgy szorították, mint a kutya állkapcsa, aki gyermekkorában megmarta. "Megvan!" üvöltötte a férfi és az ajtó felé vonszolta. A rémület és a rettegés minden erejét elvette, így a férfi ölébe kaptaí és úgy vitte le az előtérbe...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.