A fénykör a másik irányba világított és az  öregúr útnak indult. Márti már nem bírta sokáig levegő nélkül, de még legalább fél percig ki kellett tartania, nehogy meghallja.  Mikor végre elég messze volt, Márti kapkodva megtöltötte tüdejét az áporodott levegővel és ekkor értette csak meg, hogy a telefon milyen sokat segített neki. Besurrant a portás ajtaján, hogy meg szerezze az iroda kulcsát. Az egyik falon óriási fatáblán függtek a kulcsok felcímkézve, emeletek szerint rendezve. Bár rettegett a lebukástól megpróbálta összeszedni magát és megkeresni a megfelelőt. Néhány perc múlva kint is volt. Visszatartotta a lélegzetét és fülelt. Hallotta is Jani bácsi csoszogását a lépcső felől. Látta maga előtt, ahogy az öregember a korlátot szorítva óvatosan lefelé igyekszik. El is indult a másik irányba, hogy visszabújjon a mosdóba. A folyosót csak a kintről beszűrődő holdfény világította meg, szinte korom sötét volt. A falon tapogatózva számolta az ajtókat. 1…2…3…a negyedik ajtót finoman belökte és hangtalanul beosont. Csendben figyelt és reménykedett, hogy a portás nem sétál be. Nem sétált. Várt még egy fél órát és mérlegelte helyzetét. Ha a kulcs eltűnésével nem hívta fel magára a figyelmet, talán sikerült bejutnia az irodába. Nagyjából egy óra telt el, mire újra kimerészkedett a folyosóra. Szíve a torkában dobogott , miközben próbált tájékozódni. Kiért a nagy előtérbe. Itt szinte világos volt az utcai lámpák fényétől, ami utat tört magának az ajtó üvegtáblái között. Az épület földszintjének közepén volt  az előtér.A bálterem alatt, Innen két  irányba 1-1 folyosó nyílt. Mindét szárnyból fel lehetett jutni a emeletre.a lépcsőkön. A jobb szárny végén lévő lépcsőn jött le Jani bácsi őrjárata után. Mártinak a bal szárny végén lévő irodába kellett bejutnia, ott őrizték a titkosított iratokat. Úgy döntött biztonságosabb, ha az előtérből nyíló főlépcsőn azonnal felmegy, így távolabb kerül a portától. Gyorsan felsétált. A márványfokok szőnyegborítása elnyelte a lépések zaját, így könnyű dolga volt. Fent megállt. Hagyta, hogy a szeme hozzászokjon a sötétséghez a lenti világosság után. Mivel messze volt az ablakoktól felkattintotta zseblámpáját és az iroda felé indult. Mikor odaért a zárba csúsztatta a kulcsot és lassan elfordította. Lenyomta a kilincset és az ajtó engedelmesen kinyílt. Mivel az ablakot nehéz sötétítőfüggöny takarta itt is használhatta a lámpát. Odalépett az iratszekrényhez és fellapozta az aktákat. Meg is találta amit keresett. Vitéz Tibor. Kinyitotta és a gyér fénynél olvasni kezdte. Nem egyszerű adatok szerepeltek benne. Titkos jelentések Tibiről. Az első ilyen bejegyzés két évvel ezelőttről származott. Akkor került Tibi a városba..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.