Elnyomta a cigarettát és a nagy üveges ajtón át besétált a bálterembe. Nem mehetett egyenesen Polacsekhez (bár régen biztosan ezt tette volna. Milyen naiv és buta volt.) Sétált néhány kört, miközben igyekezett felkelteni a többi férfi érdeklődését, hogy az áldozat is észrevegye. Olyan volt ez az egész, mint egy játék. Egy kicsit bújócska, egy kicsit fogócska, egy kicsit őrültség. Mikor érezte magán a kocsányon lógó férfiszemeket, kisétált a folyosóra. Ott csak néhányan lézengtek. Táskájában kezdett kutatni és várta a hatást. Olyan hosszan keresgélt, hogy már többen kérdezősködni kezdtek. Polacsek meg sehol sem volt. Illetve volt valahol.. Bent a teremben. Máskor soha nem vallott kudarcot. Bármelyik szerencsétlen fickó, aki most bent bambul kissé spiccesen a szivarfüstben, az összes valamirevaló fickó utánajött volna. Persze számított rá, hogy Polacsek nehéz ügy lesz, de nem gondolta, hogy már a figyelemfelkeltésbe beletörik a bicskája....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.